Nemrég csatlakoztam a HVG Könyvek egy olvasói csoportjához: „Az vagy, amit olvasol.” Eddig is szívesen kerestem a HVG könyveit, jó néhányat vásároltam is már a kiadótól. Most azonban a csoport kapcsán elgondolkodtam, hogy igen, valóban a könyvek, amiket olvasunk, vagy szembetaláljuk magunkat velük életünk során, mennyire meghatározóak akkor és ott, vagy később. Mennyit adnak, és mennyire képesek formálni minket.
Aztán elkezdtem azon gondolkozni, nekem mi lenne az a 3 könyv, ha most választani kellene, amelyek a legmeghatározóbbak voltak eddig számomra. Elindítottak valami felé, vagy egyszerűen csak olyan élményt adtak, amelyet szerintem sohasem fogok elfelejteni.
No, akkor lássuk:
- Elliot Aronson: A társas lény
Még a főiskolára jártam, amikor megkaptuk ezt a könyvet, mint „tananyag” pszichológiából. Akkor ez a tantárgy egyike volt a többi alapozó tárgynak az 1. évfolyamon, szóval nem kell megijedni, nem pszichológusként végeztem. (Nem mintha azzal bármi baj lenne. Sőt!)
Akkor azt a könyvet úgy „befaltam”, mint a sicc. Annyira jó alapot adott mindenhez, és elindított egy olyan úton, ami azóta is érdekel: Milyen is az ember? Miért és miért úgy viselkedünk mi emberek bizonyos helyzetekben? Kit mi motivál és miért? A neveltetésünk vagy a környezetünk határoz meg minket? Hogy tudunk a régi bevésődéseken változtatni? Tudunk-e egyáltalán? Máig kutatom és próbálom megérteni. A pszichológia iránti érdeklődésem azóta is megmaradt, és azóta is nyitott vagyok minden ilyen jellegű tartalomra még úgy is, hogy végül nem kezdtem bele ilyen tanulmányokba.
- Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Hát, ezután a könyv után konkrétan zokogtam. Abban biztos voltam, hogy nem fogok csalódni, hiszen előtte is olvastam és olvasok azóta is rendszeresen D. Tóth Kriszta írásokat (Ajánlom mindenkinek, nagyon jók!) De ez valami zseniálisan megírt dolog! Nem tudom, hogy volt rá képes, és hogy tudta mindezt így papírra vetni … Mindenkinek ajánlom, még úgy is, hogy szomorú a vége, de igazi irodalmi katarzis.
- Annemarie Selinko: Désirée
Na, itt a 3. helynél már egy kicsit bajban voltam. Húzni kellett a listából, átcsoportosítani, előre-hátra rangsorolni könyveket. Végül ez mellett döntöttem. Ez egy történelmi regény, régen és többször is olvastam már a közel 500 oldalával. Annyira olvasmányos, érdekes, hogy valójában az oldalak mennyiségét sohasem érzékeltem. Napóleon korában járunk, igazi francia történelmi események és szereplők adják a hátterét ennek a valójában szerelmi regénynek. A könyv valószínű nem véletlenül tetszett meg. Egyszerre francia és történelem. Mindegyik nagy kedvencem, pláne ha ezt a kettőt összegyúrják. Napóleon felemelkedése és bukása önmagában is érdekes annak, aki érdeklődik a történelem iránt, de ebben a regényben egy kicsit többet és mást is kap az olvasó. Az embert, a maga erősségével és gyengeségeivel, gyarlóságaival. A regény ezzel együtt nem róla, vagy nem csak róla szól, hanem fiatalkori szerelméről Dérsirée-ről, aki ugyan francia császárné nem lett, de…. Na, nem mondok többet, mert nem akarom a sztorit lelőni, hátha valaki úgy dönt, hogy elolvassa.
Szóval, ők lennének azok. Szeretem őket. És az a jó, hogy egyszerre állandók és újak. Adják azt, amit akkor és adnak mindig valami újat, valami pluszt.. Attól függően, hogy az utamon hol és merre járok. De jól van ez így! Hisz annyit, de annyit változunk. És ki tudja még rám is mi vár. Az úton, az utamon…
